Felhasználónév:
Jelszó :
Emlékezz rám?
Új jelszó kérése
Keresés:
Navigáció
· Főoldal
· Cikkek
· Letöltések
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· RSS Hirek

Security System 1.9.0 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
RSS
Hírek


RSS - Posta Klub
Világosság az elő...
BEZÁRT A BAZÁR - IDE M...
Soros azokat is elhozn...
Ali Baba és a 40 rabbi...
Svájc Európa pusztulás...

RSS - Magyar Valós Hírek
Halálsoron...
A globalisták csapdája...
Hogyan lehet hidakat é...
Elmebaj... nokság avag...
Kinek lesz jó......

RSS - Tempo Hírek
...
...
...
...
...

RSS - Hunszkíta Rádió
Az emberi butaság!...
Hegyek vizek energia...
Szada előadás...
Csellengők 1...
6. PECSÉT Jásdi Kiss I...

  KIÉ A HATALOM AMERIKÁBAN?
KIÉ A HATALOM AMERIKÁBAN? (Dr.Drábik János, 2003)

Világszerte egyre többen ismerik fel, hogy két Amerika van. Az egyik Amerika az alapító atyák, a Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány Amerikája. A másik Amerika a pénzrendszert kisajátító pénzvagyon-tulajdonos elit, a Federal Reserve System és a korporációs vállalatbirodalmak Amerikája. Ma ez a hatalmi elit uralkodik az Egyesült Államokban. A nemzetközi pénzügyi közösség, amelyhez ez az uralkodó elit tartozik, természetesen tagadja, hogy övé lenne a főhatalom Amerikában. Tagadása nemcsak azért hatékony, mert tulajdonosként ellenőrzi a hatalmas ország tömegtájékoztatási rendszerét, nyomtatott és elektronikus sajtóját, hanem azért is hatékony, mert szigorúan eltitkolja azt az egyre jobban tapasztalható valós helyzetet, hogy a világ leggazdagabb országát sikerült a tartós és a végleges pénzügyi csőd állapotába juttatnia.
Ezáltal az Egyesült Államok a nemzetközi pénzügyi közösség adósa lett, amely hitelezőként valójában diktálja akaratát a formálisan még demokratikus legitimációval rendelkező kormányzatnak.
Ez a helyzet hosszú folyamat eredménye. Valójában már az Egyesült Államok megszületésénél is kulcskérdés volt, hogy lesz-e az országnak saját pénzrendszere, vagy pedig a brit anyaországból kell kölcsönöznie ezt a gazdaság működéséhez szükséges közvetítő-közeget, hatalmas kamatot fizetve a használatáért. Az Egyesült Államokat megálmodó és létrehozó alapítóatyák jól tudták, hogy a pénz önmagában értéktelen - de szükséges - jelrendszer, amit maguk is létrehozhatnak, és kamatmentesen a polgárok rendelkezésére bocsáthatnak, mint ingyenes közszolgáltatást. Ezért már az Egyesült Államok megszületésénél is az elsőszámú kérdés annak az eldöntése volt, hogy az új állam magánbankoktól kölcsönzött és tetemes kamattal terhelt hitelpénzt használjon-e, vagy pedig kamatmentes saját pénzt, amit maga állít elő csekély költséggel járó közszolgáltatásként.
A két Amerika küzdelme tehát az óta folyik, amióta létezik az Egyesült Államok. Ma már ismert, hogy az 1861-től 1865-ig tartó polgárháború hátterében is az amerikai pénzrendszer és az amerikai gazdaság feletti kontroll kérdése húzódott meg. 1913-ban a pénzoligarchia óriási győzelmet aratott, amikor sikerült keresztülvinnie a nyolc magánbank tulajdonában lévő Federal Reserve System létrehozását. Ezzel létrejött a világ leghatalmasabb magántulajdonban lévő pénzügyi kartellje, amely a saját magánmonopóliumává tudta tenni az Egyesült Államok pénzrendszerét. Az amerikai alkotmány rendelkezései ezt kifejezetten tiltják, mert az alapítóatyák tisztában voltak a magánpénzrendszer veszélyeivel, s világosan beleírták az Alkotmányba, hogy kizárólag a választott törvényhozás - a képviselőházból és a szenátusból álló Kongresszus - joga a pénz kibocsátása, a monetáris felségjogok és a pénzügyi szuverenitás gyakorlása.
1930-ban újabb fontos lépést tett előre a nemzetközi pénzügyi közösség ellenőrzése kiterjesztésében. Földgolyónk már akkor is gazdaságilag egyik legerősebb, a világ aranykészletének a többségét birtokló, és az I. Világháborúból győztesen kikerülő országát, amelynek el volt adósodva nemcsak a legyőzött Németország, hanem a győztesek közé tartozó Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország is, és akinek hatalmas összegekkel tartozott az egykori cári birodalom jogutódja: Szovjet-Oroszország, a nemzetközi pénzkartellnek sikerült véglegesen csődbe juttatnia és eladósítania. Ma az Egyesült Államok lakóinak a közös tulajdonát képező vagyon el van zálogosítva az államadósság fedezeteként, és többé nem a kormányzat rendelkezik vele, hanem a pénzoligarchia tulajdonában lévő Depository Trust Corporation, amelynek a központja New York városának központi városnegyedében, Manhattan-ben, a Water Street 55 szám alatt van.
A Depository Trust Corporation (Vagyonmegőrzési Társaság) anyavállalatként irányítja a CEDE Corporation-t, amelyet úgy is fel lehet fogni, mint a tulajdonképpeni Depository Trust Corporationt. De ide tartozik még a Federal Reserve Corporation, és a bankhatalom jogi meghosszabbításának a feladatkörét ellátó American Bar Association, vagyis az Amerikai Ügyvédi Kamara. Az amerikai pénzügyi, gazdasági és kereskedelmi élet legfontosabb törvényének számító "Uniform Commercial Code", vagyis az Egységes Kereskedelmi Kódex lehetővé teszi, hogy a Depository Trust Corporation, mint magántársaság, zálog alá vegye az USA vagyonát, és azzal, mint monetizált, azaz pénzzé átalakított hitellel rendelkezzen.
A Depository Trust Corporation-nek ún. "lien"-je (biztosítékkal ellátott zálogjoga) van az Egyesült Államok vagyonára. A "lien" más vagyonával szemben támasztott követelés, vagyis adósság megfizetésének a biztosítására szolgál. Ez a zálogjog mindig adósságból származik, és a felek megállapodása (például jelzálogkölcsön), vagy a törvény hatálya (például adófizetési kötelezettség) alapján jön létre. A "lien"-nek nevezett zálogjog a vagyont nem ruházza át, és az mindaddig jogilag az adós tulajdona marad, amíg adósságszolgálati kötelezettségeit teljesíti.
Azért világítottuk meg a jogi összefüggéseket, mert ezekről a közvéleményt nem szokták tájékoztatni. Az 1921-ben elfogadott törvény, az Independent Treasury Act, (független kincstári törvény) lényegében átengedte a Federal Reserve System-nek, a FED-nek, vagyis egy 100%-osan magántulajdonban álló pénzkartellnek az Egyesült Államok pénzrendszerének, valamint Pénzügyminisztériumának az ellenőrzését. Érdemes felsorolni, hogy az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét betöltő magánkartellnek, a FED-nek, mely bankok (illetve jelenlegi jogutódaik) a tulajdonosai:
- Rothschild Bank of London
- Rothschild Bank of Berlin
- Warburg Bank of Hamburg
- Warburg Bank of Amsterdam
- Lazard Brothers of Paris
- Israel Moses Seif Banks of Italy
- Chase Manhattan Bank of New York
- Goldman, Sachs of New York
- Lehman Brothers of New York
- Kuhn, Loeb Bank of New York
Ha meg akarjuk érteni azt a pénzügyi káoszt és világgazdasági pangást, amely máris kibontakozott körülöttünk és várhatóan 2003-ban is folytatódik, s amelynek részét képezi a dollár értékének a tartós megingása is, felmerül a kérdés: miként jutott idáig a világ pénzügyileg, gazdaságilag és katonailag legerősebb országa, korunk egyetlen szuperhatalma? Hogy ezt megértsük vissza kell nyúlni a kezdetekhez. Az amerikai Alkotmány első cikkelyének nyolcadik és tizedik bekezdése így szól:
"A Kongresszus hatalommal rendelkezik...kölcsön felvételére az Egyesült Államok számára...pénz verésére, értékük és a külföldi pénzérmék értékének a megállapítására, valamint a súlyok és mértékek szabványainak meghatározására. Az állami értékpapírok és az Egyesült Államok forgalomban lévő pénzérméinek hamisítása miatt büntetések megállapítására...Az egyes tagállamok nem verhetnek pénzt, nem adhatnak ki hitelleveleket, adósságok visszafizetésére csak arany- és ezüstpénzt állapíthatnak meg törvényes fizetési eszközként..."
Az alapító atyák tehát a legszigorúbban előírták az amerikai törvényhozásnak, a Kongresszus tagjainak, hogy valódi pénzt kell kibocsátaniuk, nem pedig fedezetlen papírpénzt nyomtatniuk. Az Alkotmány kifejezetten tiltja hitellevelek kibocsátást, vagyis olyan államkötvények, kincstárjegyek, adóslevelek forgalomba-hozatalát, amelyek pénzként használják az adósságot. Első olvasásra mindez nagyon világosnak tűnik. Ugyanakkor értelmezéséről, megmagyarázásáról eddig már több ezer oldalt írtak a szakértők. A probléma lényege az, hogy az amerikai Alkotmány egyértelműen megtiltja fedezetlen papírpénz kibocsátását a tagállamoknak, ugyanakkor azonban, nem nevezi meg a szövetségi kormányt is, mint a tilalom alanyát. Ezt értelmezték úgy egyesek, hogy a tagállamoknak nem szabad papírpénzt kibocsátaniuk, de a szövetségi kormányzatnak azonban ez meg van engedve. Ha az alkotmányozó alapítóatyák szándékait kutatjuk, akkor egyértelmű, hogy ez a tilalom a központi kormányzatra is vonatkozik. Ezt támasztják alá azok a pénzügyi kérdésekről folytatott viták, amelyek megelőzték az amerikai Alkotmány megfogalmazását, és amelyek az idézett alkotmányos rendelkezésekhez vezettek. Az Amerikai Alkotmányozó Konvenció ülésein felszólalók mind elítélték azt a gazdasági és pénzügyi káoszt, amit a fedezetlen papírpénz kibocsátása okozott.
Az első ilyen tapasztalatot az 1690-től 1674-ig terjedő időszakban szerezték, amikor is az új-angliai Massachusets-ben először használtak fedezetlen papírpénzt, hogy finanszírozzák a francia gyarmat, a ma is francia nyelvű kanadai tagállam Quebec, elleni háborút. A többi brit gyarmat követte Massachusets példáját és őket is elárasztották a fedezetlen hitellevelek. Ekkor még központi bank nem volt és a papírpénz hamarosan kicsúszott a hatóságok ellenőrzése alól. Ennek eredményeként olyan hatalmas infláció söpört végig az angol kolóniákon, amelyek egyes helyeken a 2300%-ot is elérték. Végül a londoni brit parlament közbelépett, megtiltotta az egyes kolóniáknak, hogy saját papírpénzt bocsáthassanak ki, s ezt a jogot kizárólag a Bank of England-nak, az akkor már működő magántulajdonú brit központi banknak tartotta fel. Miután a kolóniák által kibocsátott fedezetlen papírpénz teljesen értéktelenné vált, így az amerikaiak elkezdték használni az angol, francia és holland aranyérméket. Ennek eredményeként az árak ismét az értéket fejezték ki s a végeredmény gazdasági fellendülés lett. Ez maradt a helyzet egészen az 1756-tól 1763-ig tartó hétéves háború idejéig.
Az amerikai gyarmatok és a brit anyaország közti feszültség kiéleződése azonban ennek a virágzásnak véget vetett. A londoni központi bank már nem tudta ellenőrizni a gyarmatok pénzrendszerét, ezért az amerikai kolóniák ismét a bankópréshez nyúltak. Nemcsak az egyes tagállamok bocsátottak ki papírpénzt, hanem a megalakult Kontinentális Kongresszus is, amely a függetlenségre törekvő - és konföderációt alkotó - amerikai brit gyarmatok új állama volt. A kontinentális hadsereg azonban nem kapott elég pénzt a Kongresszustól, ezért maga is kezdett pénz helyettesítésére szolgáló hitelleveleket kibocsátani. Ezen óriási pénzáradat következtében a gazdaság óriási károkat szenvedett. De az amerikaiak többsége nem volt tisztában azzal, hogy a gazdasági bajok legfőbb okozója a fedezetlen papírpénz.
Mindennek a közvetlen következménye a gazdasági jólét megszűnése volt. A gazdasági nyomorúságot a nagymértékű infláció okozta. 1775-ben a gyarmatok pénze, a "continental" 1 arany-dollárt ért. 1778-ban már csak 25 centet. 1779-ben kevesebbet ért, mint 5 cent. S később már nem volt alkalmas arra, hogy forgalomban lévő pénz legyen.
Azok szenvedtek a legtöbbet a fedezetlen papírpénz áradatától, akik a leginkább bíztak a kormány által kibocsátott papírpénzben. Miután Anglia egykori gyarmatairól van szó, ebben az időben az ún. whig-ek voltak azok, akik hazafias meggyőződésből tartották a papírpénzt és, miután ez elértéktelenedett, elveszítették egész életük megtakarítását. A tory-k ezzel szemben, akik nem bíztak sem a kormányban, sem a papírpénzben, olyan gyorsan túladtak rajta, ahogyan csak tehették. S papírpénzüket valódi fizikai tárgyakra, illetve aranyra cserélték be. A lakosságnak ez a része viszonylag kevés veszteséggel vészelte át ezeket a nehéz időket.
Mindez még élénken élt az Amerikai Alkotmányozó Konvenció küldötteinek emlékezetében, amikor azok 1787-ben Philadelphiában nekiláttak az Alkotmány kidolgozásának. A küldöttek szinte egyhangúlag arra törekedtek, hogy olyan alkotmányt készítsenek, amely megakadályozza, hogy bármely tagállam és különösen a szövetségi kormányzat, fedezetlen papírpénzt bocsásson ki. Az alapító atyák, ahogyan az Alkotmányozó Konvenció tagjait nevezték, a leghatározottabban meg akarták tiltani a szövetségi kormánynak, hogy állampapírnak nevezett hitelleveleket bocsásson ki. Eredetileg a Konföderációs Cikkelyekből átvették azt a megfogalmazást, hogy: "...az Egyesült Államok törvényhozásának joga van pénzt kölcsönvenni, és hitelleveleket kibocsátani." Miután ezt a rendelkezést újra átgondolták és megvitatták, úgy döntöttek, hogy eltávolítják a készülő Alkotmányból. Így az Alkotmányba az a szöveg került bele, hogy hitelleveleket az Egyesült Államok, illetve tagállamai nem bocsáthatnak ki.

folytatás következik

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó




Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése